vastarajos

Hihetetlen győzelem Ötszázötvenöt évvel ezelőtt a Hunyadi János vezette magyar sereg Nándorfehérvárnál fényes győzelmet aratott a hódító melléknevet kiérdemlő II. Mohamed által vezérelt százezres török sereg fölött. A győzelmet a kortársak csodaként értékelték. A „Nándorfehérvári diadal” emlékére szólalnak meg a harangok minden délben a keresztény templomokban. Valóban hihetetlen teljesítmény volt azt az oszmán hadsereget legyőzni, amely három évvel korábban bevette a bevehetetlennek hitt Konstantinápolyt, és a szultán katonáival együtt fanatikusan hitt az „igazhitű” sereg legyőzhetetlenségében. A török támadást Nándorfehérvárnál mindössze hatezer vitézével Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora várta, a Törökverő még nem tartózkodott az erődben. II. Mohamed hadaival július 3-án ért a vár alá, és háromszáz ágyúval kezdte töretni a falakat, a Dunát pedig kétszáz tengeri hadigálya zárta el. Ezeken Hunyadi a dunai sajkásokkal áttörve, és nagyrészt megsemmisítve azokat, bejutott a várba. A vízi ütközettel egy időben a vezér nehézlovassága is átvágta magát az ostromlottakhoz. A szultán dührohamot kapott flottája megsemmisülésétől, és fokozta az ostrom hevességét, majd július 21-re általános rohamot rendelt el. A támadásba az egész török sereget bevetették, az elit janicsároktól a lóról szállított szpáhikig. A külső várat el is foglalták, a harc már a belső vár falain, illetve a két részt összekötő hídon dúlt, amelyet nem tudtak felhúzni. Hunyadi nehézlovasságával háromszor tisztította meg a csapóhidat, és ekkor történt Dugovics Titusz horvát közvitéz önfeláldozó hőstette is, mikor a várfalra zászlót kitűzni akaró janicsár agát magával rántotta a mélybe. A rohamot visszaverték, a véres csatában mindkét fél kimerült. Úgy tűnt a következő nap a sebek ápolásával telik. Ekkor, pontosan nem tudni mi okból, a Száva partján Zimonynál állomásozó keresztesek, mintegy 15-20 ezren, akiket Kapisztrán János ferences szerzetes toborzott magyar területen, megtámadták a török tábort. Élükön, durván ácsolt fakeresztjét magasba emelve az ekkor már 70. évét is betöltő lánglelkű barát Kapisztrán haladt. És akkor megtörtént a csoda, a fellelkesített de hadászatilag képzetlen parasztokkal, nem bírt az elit janicsárság. A kialakult véres küzdelembe az egész török sereg belesodródott, és maga a szultán is beavatkozott testőrsége élén. Hunyadi értesülve az eseményekről, és látva a forgatagban feltűnt a szultáni boncsok (lófarkas zászló) is, döntött. Nehézlovassága élén végső rohamra indult. Aki látták ezt a halálra szánt attakot, úgy mesélték, a magyar páncélos csapás rettenetes és elsöprő erejű volt. Az elkeseredett küzdelemben maga II. Mohamed is megsebesült. Az ájult padisahot testőrsége menekítette ki a véres mészárlássá váló csatából. A szultán csak Szófiában tért magához, ahova egész serege egy szuszra futott. Hunyadi két napig teljes készültségbe tartotta vitézeit, addig míg felderítői nem jelentették, a török had eszeveszett futásban kitakarodott a magyar királyság területéről. Sajnos a hatalmas diadalt nem tudtuk kiaknázni, mivel Hunyadi a táborban kitört pestisjárványban augusztus 11-én elhunyt. A győzelem hatása így is nagy volt, a török 70 évig nem mert nagyobb támadást intézni hazánk, és Európa ellen. A keresztény világ örömmámorban úszott. III. Calixtus még június 29-én elrendelte, hogy a magyarok megsegítésére könyörgés képen délben húzzák meg a harangokat, mert sajnos a korábban a szerte Európában meghirdetett keresztes hadjárat nem vezetett eredményre, a magyarok magukra maradtak. Miután a pápa értesült a hihetetlen győzelemről, úgy rendelkezett, ezután hálából, a nándorfehérvári hősökért szóljanak minden délben a harangok az idők végezetéig. Pethy Simon Tamás

őNem hagy itt bennünket

Végre megnyugodhattam, a mi Borkaink nem hagy cserben minket. Minden györiek polgármestere áll a vártán, és vigyáz ránk. Szinte már aludni sem tudtam, mikor azt hallottam, lehet, hogy a mi bürgermeisterünket akarják a MOB élére, vagy sportminiszternek. Úristen, mi lesz velünk! De most megnyugtattak, a mi Zsoltink marad, és indulni fog a polgármesteri bársonyszékért. Persze azért még egy kicsit aggodalmaskodom, mert ugye 2006 októberében az önkormányzati választások éjszakáján a saját két lapátfülemmel hallottam, hogy minden győri polgármestere akar lenni, és nem fog belépni egyetlen pártba sem, vagyis a Fideszbe se. Nos az óta halkan belelépett, sőt egy röpke sóhajtásnyi idő alatt városi elnökké avanzsált, alelnökként maga mellé véve a kabinetfőnökét is. Kérdem én, mi lesz, ha Borkainak mégiscsak ajánlanak valamit. Ha az eddigi gyakorlatot vesszük alapul, akkor Borkai megy, ahova érdekei szólítják. Mint ahogy ezt már tornászként is tette. Mert Borkai nem győri olimpiai bajnok, csak győri származású. A bajnok polgármester, a Kádári Néphadsereg olimpikonja, a Budapesti Honvéd színeiben. Mint ahogy a hadsereg színeiben lett kollégiumigazgató is, mindenféle katonai képzettség nélkül. Nyílván a pártba való belelépés is kellemetlen szükégszerűség volt, a saját karrierje építésének oltárán meg kellett hozni ezt az áldozatot!

Mint, ahogy nyilvánvalóan ezért a szent célért máskor is hajlandó lesz ilyen áldozatokat hozni.

Pethy Simon Tamás 

Mimózák

A minap a Széchényi tér sarkán összefutottam Bolla Péter kabinetfőnök és városi Fidesz alelnök úrral, és abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy személyesen megszólított. Miszerint aljas és mocskos cikket írtam, és hogy tudtam így belegázolni a Zsolt (Borkai polgármester úr) lelkébe. Nos, nem mondom, hogy nem esett jól a hozzám idézett szónoklat, az ember gyereke örül, ha bevitt "szúrása" ül, mert ugye mindig az igazság fáj a legjobban. Persze némiképpen csodálkoztam, hiszen egy közszereplőnek hozzá kell szoknia, vagyis el kell viselnie, ha szembesítik azzal, mit mondott, mit tett korábban. Történetesen azzal, ami egyébként rajtam kívül sok győri polgárban némi visszatetszést keltett, hogy Borkai polgármester úr, ígérete ellenére mégiscsak "halkan belelépett" a Fideszbe. Azt, hogy ezt a szemére vetik, már csak a demokrácia "káros mellékhatása" legalább is az ő nézőpontjukból. Számomra azért van egy bizonyos pozitív üzenete a dolognak. Ha Borkai Zsoltnak ez lelki konfliktust okozott, akkor még nem vastagodott meg nála a bőr bizonyos helyeken, mint sok más politikus társának, tisztelet a kivételnek, akik egyébként nagy ívben tesznek a választópolgári véleményekre, és nem szokott nekik lelki problémát okozni, hogy mást tesznek, mint amit mondanak nekünk. Apropó, nem mellesleg, azért Bolla Péter kabinetfőnök és alelnök úrnak valaki elmondhatná azt a demokratikus szokásjogot, hogy közszereplőként nem ildomos a véleményét kifejező újságírót a nyílt utcán letámadni. Természetesen véleménye lehet, és egymás közt még a felmenőimet is szidhatja, de hangsúlyozom, közszereplőként a vélemény szabadságát, pláne ha az igaz, tiszteletbe kell tartania. Mert egyébként az ilyen megnyilvánulásokat, akár a demokrácia alappillére, a sajtószabadság elleni támadásként is értékelhetnénk.

Pethy Simon Tamás

Borkai barokk

Meglehetősen kevésszer értek egyet Borkai Zsolt polgármesterrel, de most, majd hogy nem teljesen egy véleményen vagyunk. Mellékállásban MOB elnök polgármesterünk, a Barokk „maszkabál” esküvő kapcsán arról beszélt, miszerint Győrött felelevenítették, és híven őrzik a barokk hagyományokat. Kicsit faramuci helyzetben volt, mivel a barokk fesztivált, és ezt az esküvősdit nem a narancsérában találták ki, ezt még bizony a szegfűsök idején gründolták. (mellesleg nekem már akkor sem tetszett, az egész nem más, mint vásári komédia) Most viszont egyet kell értenem Borkaival, mert az országban, a városban valóban az az érzésem visszatért a barokk korszak. Persze ez számomra egyáltalán nem pozitív kicsengésű. A barokk egyértelműen visszalépés volt a reneszánszhoz képest az emberi élet tekintetében. A barokk idején épültek ki a központosított abszolutikus uralkodói hatalmak, és hűbéri függésben az oligarchia. A barokk főúr helyi kiskirály volt, aki ugyan függött a fejedelemtől, de a saját szemétdombján korlátlan úr volt. Felfelé nyalt, lefelé taposott. A jobbágyokat, de még a polgárokat se vették emberszámba, csak a saját has és zseb telítettségére volt gondjuk. Ebben, pedig úgy látom, valóban van némi hasonlóság jelenkori magyar valóságunk és a barokk korszellem között. Mert mi folyik országos szinten, az abszolutizmus kiépítése, és a győri helyzet sem nagyon hasonlít a demokráciára, azt hiszem mindenki tud olyan esetet, amely azt példázza, oligarchia ül a nyakunkon! Azért van némi remény, a barokk után a történelem folyama elhozta a felvilágosodást. Reméljük, ez nálunk is bekövetkezik majd! A lehetőség 2014 őszén előttünk lesz. Feltéve, ha még lesz lehetőségünk szavazni.

Pethy Simon Tamás (Csípős PeSTa)

Borkai elnök úr

Az egyik szemem sír, a másik meg üveg. Ez a mondás jutott eszembe, mikor hírét vettem, hogy mélyen tisztelt polgármesterünk, ellenfél nélkül, mégiscsak MOB elnök lett. Nagydolog ez hiába, hogy kis városunkból lett valaki ennek a nagytekintélyű szervezetnek az elnöke. Persze ez a tekintély az utóbbi időben kissé alább szállt, mióta Shmitt Pál a napi politika szintjére, a porba rántotta azt, mikor egy politika felett állónak deklarált szervezet elnökeként belépett a Fideszbe.  De ne keressünk a kákán is csomót, nagyobb bajok is leleddzenek kis hazánkban. Azért amellett nem tudok szó nélkül elmenni, hogy Borkai elnök úr ugyancsak pártpolitikus, noha 2006 őszén, mikor az öszödi beszéd hatására polgármesterré választották (akkor egyébként Borkai lovát is megszavazták volna) a fülem hallatára mondta az őt ünneplő kissé  bepálinkagőzőlt’ fideszes egybegyűlteknek, minden győri polgármestere akar lenni, és soha semmilyen körülmények között nem lesz tagja semmiféle pártnak. Tehát a Fidesznek sem! Mit tesz Isten, (és Orbán Viktor) rá egy évére „halkan belelépett” sőt vitte magával nem is annyira szürke eminenciását, Bolla Kabinetfőnök urat, mint alelnököt, mert Borkai ugye mégsem maradhatott mezei tag, a polgármesternek minimum a helyi szervezet elnökének kell lennie. Neki ez dukál. Nem csak ebben a dologban jártak külön utakon olimpiai bajnok polgármesterünk kijelentései és a valóság. A munkatársnőit zaklató jegyző esetében is megpróbálta elleplezni az ügyet, mert amikor az kirobbant, azt állította, nem tudott róla. Pedig a sértett hölgyek már csak akkor fordultak a sajtóhoz, mikor a polgármesternek címzett levelükre semmiféle reagálás nem érkezett, Borkai a füle bojtját sem mozdította. Ezen a tényen Borkai egy Magyar Vándorral könnyedén átlendült, de annak a lapnak, jelesül a Győri Hétnek, nem bocsátott meg, amely sorozatosan az orra alá dörgölte a szennyest. Kerül, amibe került, a Győri Hetet egész egyszerűen felvásárolta, természetesen közpénzen, és egy „Híres” szélsőjobbos zugfirkász kezére játszotta, akinek a tollából ezek után csak úgy fröcsögött a vérnarancsos trutyi. Ezek után érthetően meglehetősen idegesek lettek, mikor a Tükör megjelent, hiszen az ellenzéki hang elnémítása egy időre, legalább is nem sikerült. Így fordulhatott elő az a kellemetlen helyzet, hogy szeretett polgármesterünket, időnként szembesítettük bizonyos kategorikus kijelentéseivel. Nevezetesen a Győri Közéletnek aposztrofált fideszharsonában megnyugtatónak szánt nyilatkozatával, miszerint ne aggódjanak a győriek, esze ágában sincs magát MOB elnöknek jelöltetni, itt marad nekünk! Szegény Borkai, ezzel is úgy járt, mint a párttagsággal, a körülmények kedvezőtlen összejátszása révén, egyetlen jelöltként, kénytelen volt elvállalni.

Végezetül még csak annyit, nyilvános a politikusok vagyon nyilatkozata, így Borkai Zsolté is. A megyei napilapban jövedelemként csak az olimpiai bajnokságért járó 199 ezer forintot tüntették fel, a polgármesteri fizetést nem, ami pótlékok és különböző FB tagsági díjak nélkül, bruttó 591 350 forint. A bevallásában országgyűlési képviselőként kb. ugyan ennyit visz haza, a képviselői bruttó tiszteletdíj 231900, a választókerületi pótlék (?) 243495, a lakhatási támogatás, pedig 115950 forint, a költségtérítést egyik képviselő sem szerepelteti. Természetesen a MOB elnöki tiszteletdíj sincs benn, majd jövőre, de az sem két fillér, elhihetik. Valójában ez mennyire rúg, nem tudom, mert a MOB honlapján erre utaló adatot nem találtam. Viszont az új elnök életrajzát, amit Borkai adott, vagy legalább is átnézett, melyben, mint a „vizek városának” polgármestere szerepel. Nos ha jól tudom Borkai még győri „lordmajor” és nem Tatáé, ugyanis a mi szeretett városunk „a folyók városa” címet viseli már régóta. Megkockáztatom, saját polgármesterünknek ezt tán illene tudnia. (a hibás jelzőt már törölték)

Pethy Simon Tamás

A közelmúltban érdekes látványra hívta fel a figyelmemet egy ismerősöm. Az illető, feltétlen híve a Fidesznek, akár rajongónak is mondhatnám. Azért bocsátottam mindezt előre, mert az ominózus látnivaló a Fidesszel, vagyis annak szép új, győri irodájával kapcsolatos. Mint mondtam, informátorom erős szimpátiával viseltetik a narancsszín minden árnyalatával szemben, de ez már számára is visszatetsző túlzás. A Bajcsy-Zsilinszky utcában, a közelmúltban kialakítottak egy modern, Fidesz és Fidelitasz irodát. A helyiség, utcára néző kirakatablakaival, inkább hasonlít egy csillogó butikra, mint párthelyiségre, de ezzel nincs semmi baj, végül is, ott is el akarnak adni valamit az embereknek, csak nem divatcuccokat, hanem a politikájukat árulják. Az ismerősöm nemtetszését nem is ez váltotta ki. Már a "bolt cégére" is érdekes, az ajtó mellett egy táblán három fej, a párt helyi főnökei, Borkai, Szakács és Kara, a három országgyűlési képviselő jelölt. Ezzel sincs is semmi baj. A gond "belül" van. Ha valaki belép a helyiségbe, de elég csak benézni, az utcáról is jól láthatóan, a teljes baloldali falat egy sajátságos freskó borítja. A teljes győri "tisztikar" a narancsosok bölcs vezéreinek nagy fejei díszítik, a már említett három csúcsfejen kívül kiegészülve, Németh, Simon, és Somogyi alpolgármesterekkel, Bolla kabinetfőnökkel. Ez a fajta "fetisizálás" sokunkban furcsa asszociációkat ébreszthet. Nálunk utoljára még a nyolcvanas évek elején fordulhatott elő, hogy május elsején cipelték Kádár, Lázár, és Losonczi túlméretezett fejeit a tömeg felett. Manapság ilyesmit Kínában, Észak Koreában, vagy esetleg Kubában láthatunk. Felébred az emberben a gyanú, itt valamiféle személyi kultusz kiépítése folyik. Félreértés ne essen, nem a választási plakátokkal van problémám. Azok hozzá tartoznak a kampányhoz, bár én, a jelölteket ábrázoló óriásplakátokat is túlzásnak tartom szerintem sokakat inkább taszítja, ha így föléjük magasodnak, kvázi „agyonnyomnak” bennünket. Persze a Fidesz úgy dekorálja ki a pártházait, ahogy akarja, de mint mondtam, a saját táborukból is sokan ízléstelennek, túlzásnak tartják az effajta dicsőítést. Talán a választóik felé tanúsított tiszteletből, nem kéne őket effajta látvánnyal sokkolni!