Húsvét előtt jött a hír, távozott a "túlsó partra" apai nagybátyám, Simon László. Szép kort ért meg, 95 éves volt, de a családban nagyon reménykedtünk, hogy lesz valaki közülünk, aki megéri a száz évet.De hát a Jóisten mást akart! Így hát a négy fiútestvérből elment az utolsó is. Ő volt a legidősebb, míg édesapám a legfiatalabb, aki sajnos már 2010-ben elhúnyt. Mindenszentekkor tudtak találkozni, mikor meglátogattuk az ősök sírját, olyankor meglátogattuk Laci bácsiékat is! Tanulságos volt hallgatni, ahogy a két jó öreg, a régi időkről beszélt, mert az elődök, és a történelem bölcsessége szólt minden szavukból. Végig tépte őket a történelem vihara, Laci bácsi végig szolgálta a II. Világháborút, túl élték az ötvenes éveket.Mint az elődök is mindig mindenütt helyt álltak, ha kellett elmentek a háborúba, megvívták a csatákat, az ő generációjuk többször fel és újá építette az országot! Hazulról ezt a kötelességtudatot, a becsület mindenek felett elvét hozták, és ezt nekünk az utódoknak is átadták. Az adott szó szent volt, és soha nem szerették a kettős beszédet!Ők voltak a nemzet dereka, a megtartó erő! Amitől megtépve és fogyatkozva, de él e nemzet a hazán! Isten veled Laci bácsi! Adjon neked az isten szép örök életet!