Egyszer már leírtam ezt a címet, mikor Horváth Sanyi kollégánk csatlakozott az égi szerkesztőséghez, de az utóbbi időben oly annyira felgyorsult a fogyásunk, hogy már a veszélyeztetett faj kategóriájába tartozunk, a kihalás fenyeget. Elment Matusz Karcsi, Tóth Gyula, Rigó János, Zsadányi Dezső, és most egy újabb értékes ember, a kitűnő kolléga és barát Gaál Józsi! Amikor olvastam a mailt a hírrel, először el sem akartam hinni! Aztán leperegtek előttem az emlékek, melyből jócskán akadt, hiszen több mint harminc éve ismertem! Abban a szerencsében is részem volt, hogy együtt dolgozhattam vele. És ezt nem csak udvariasságból írom, hiszen Józsival jó volt dolgozni, mert az újságírást hivatásként űzte, és a kisujjában volt a szakma csínja-bínja. Vérbeli hírlapíró volt, megáldva jókora tehetséggel, amely nélkül nem mondhatja el magáról senki, hogy újságíró. Erre a hivatásra születni kell, és akiben nincs meg a talentum, hiába tanulja meg a szakmai fogásokat, nem lesz belőle más, mint jó esetben média(segéd)munkás, és sajnos többségében média kontár. Gaál Józsi, ahogy egyszer a Hazánk egykori főszerkesztője Vörös Bandi bátyánk mondta nekem, felülről lett újságíró, vagyis az irodalom felől érkezett. Az egykori legendás Kassák kör tagja volt ahonnan több költő, író és újságíró került ki. Dolgozott a Rába újságnál, és a katonaság alatt a határőrség lapjánál, majd a Kisalföldhöz került. Innen jöttek el aztán a biztos egzisztenciát feladva, mentorommal és mesteremmel, Pethő Lajossal és még néhányan 1988 decemberében, hogy megalapítsák Magyarország első független lapját a Tér- Kép című hetilapot. Később Józsi készítette a Győri Futár politikai bulvárlapot (nem olyan volt, mint a mostaniak) és a Nyugati Hírlapnak is szerkesztője volt. Szakmailag ezek a lapok kiválóak voltak, de sajnos nem állt mögöttük megfelelő tőke, így elsorvadtak. Az utóbbi időben a Győr + -nál volt, de nagyon nem érezte jól ott magát. Mint olyan újságíró, aki sokat tett a sajtószabadság kivívásáért a rendszerváltás idején, nem is érezhette jól ott magát, ahol visszajött a Kádár rendszer irányított sajtója. Nyílván az sem esett jól neki, hogy a múlt évben vele együtt dolgozó feleségét minden indok nélkül elküldték, és helyette a Mórás hímző tanfolyamon végzett gyurmaemberkéket vettek fel! De hát valamiből meg kell élni, így tette a dolgát, és igyekezett kivonni magát a politikai nyomás alól, és nem beállni a hozsannázók közé. Riportokat, vendéglátóhelyekről közölt írásokat, amelyek üde színfoltot jelentettek a Győr + -ban, valójában az egyetlen olvasható anyagok voltak. Halálával eltávozott a laptól az egyetlen ember, aki még joggal mondhatta magát újságírónak! Akik maradtak, azok vagy a média kontár kategóriába, vagy a renegátok és kollaboránsok közé tartoznak.

Gaál Józsi nem csak kitűnő kolléga, de jó EMBER is volt! Így csupa nagybetűvel! Ennél nem is lehet, és kell többet mondani! Hiányozni fogsz! Isten veled Józsi!