Felállt a hátamon a szőr, mikor megpillantottam a győri Fidesz önkormányzat narancsos hírlevelének legújabb kampány kiadványát. A címlapon Viktor vezér és vazallusa Borkai egymás kezét fogva vigyorognak, egy vaskos, zászlóvivők kézfogója felirat alatt. Persze jól tudom, hogy a Közélet már alakulása óta nem a győriek, hanem egy párt lapja (mellesleg nem kevés közpénzen kiadva) mégis időről-időre rácsodálkozom, mi meg nem jelenik benne! Most arról nem is nagyon szeretnék beszélni, hogy nem értem néhány, általam korábban nagyra becsült kollégám miként süllyedhetett idáig, szegények bizonyára gerincbántalmakban szenvednek, de az egész hangvétele engem kísértetiesen emlékeztet az egykori KISZ, agitprop brossuráinak stílusára. Nyilvánvaló, hogy a június ötödikei szám kampány kiadvány, ezért is jelent meg már pénteken, mivel szombaton már kampánycsend volt, de ez a cím és kép, enyhén szólva, ízléstelen. A narancsszínű zászlókat fényes szelek fújják. Orbán ugyan most nem üvöltött úgy, mint május elsején, akkor biztos megerőltette a hangját, de most is súlyos dolgokat mondott. Szokás szerint az sem zavarta, hogy azok jó része nem is igaz. Beszélt arról, hogy a szocik szegénységbe taszították az országot, miközben az ö díszkíséretének, gój motorosok, 10-15 milliós járgányai, fellobogózva sorakoztak a tér végén. Mellesleg, a kézfogó a magyar nyelvben, eljegyzést, vagy esküvőt jelent. Vajon esetünkben ki a menyasszony, és ki a vőlegény? A válaszhoz nem kell nagy fantázia!
Mikor ezek a sorok megjelennek, már túl leszünk az EP választásokon. A Fideszé lesz a legnagyobb frakció, és Jobbik is bekerült. A teljes pályás letámadás, a megfélemlítésre és agymosásra épülő stratégia, úgy tűnik bevált. (ajánlom a tisztelt olvasók figyelmébe, Jancsó: Fényes szelek című filmjét) Ideje tehát elgondolkodnunk. Vajon milyen lehet az olyan emberek valódi meggyőződése, akik látványosan és hangosan liberálisoknak deklarálták magukat, majd éles kanyarral, ha lehet még nagyobb hanggal, ultrakonzervatív irányt vettek. Talán csak nem a hatalom szerelmesei ezek az emberek?
Pethy Simon Tamás
Reagálás
Úgy döntöttem nyomtatott formában nem reagálok a Győri Közéletben megjelent személyemet érintő köpködésre. Részint, mert az a nímand, aki szignálta az írást (bár erős a sejtésem, hogy más írta az ominózus firkálmányt) ahogy boldogult nagyapám mondta: nem párbajképes! Mint ahogy a sunyiság leplébe burkolózott valódi "elkövető" sem. Nem akarok válaszolni arra a kitételre sem, miszerint "már sok helyütt levitézlett tollnok" pláne kommunista lennék, aki tehetetlen dühében ezeket kifröcsögte magából, pontosan tudja ki voltam, s vagyok.
(a feleségem szerint el kéne küldenem a Fidesz tagkönyvem másolatát)
Egy biztos, sikerült érzékeny ponton eltalálnom a narancspártiakat, és azt már régen tudjuk: mindig az igazság fáj a legjobban. De mint mondtam igazából, nem kívánok reagálni a percemberkék sárdobálására, ez egyébként ellentmond a magyar sajtóban kialakult szokásjognak is miszerint egy sajtóorgánumban megjelent véleményre, nem reagálunk egy másikban. Egyébként is az iromány hangvétele sokkal inkább minősíti azokat, akik írták. Azt, hogy így On line mégis "helyre igazítok" több oka is van. Először is az én "fényes szelek" című írásomban szó sem volt a Győri Hétről, arról az igazságot a múlt év végén a Győr Online portálon írtam meg, és ebből is tudom ki írta a "honnan fúj a szélt" mert ez valójában annak szóló válasz. Viszont amit Győri Hét témában állítanak, az szemen szedett hazugság. Valóban a Közélet elődjét az előző városvezetés hozta létre, az akkor ellenzékben lévő Fidesz egyetértésével, hiszen a lap titkos főszerkesztője egy azóta megpuccsolt Fideszes potentát spanja lett. (aki egyébként nem mellesleg egy baloldali hangvételű országos politikai napilap helyi tudósítója)
Miután 2006 őszén túlnyerte magát a Fidesz, egy idő után úgy gondolták, egy a narancssárga eszmeiséghez teljes mértékben lojális lapot akarnak. Így jött létre a Közélet, amit nem mellesleg teljesen olyan konstrukcióban adnak ki, mint ahogy Győri Hetet, csak a "melót" végző cég változott, ami a Közélet esetében a Lapcom. Vagyis felettébb valószínűtlen, hogy lényegesen kisebb költséggel adnák ki a lapot, az említett cég ugyanis profit orientált, és nem arról híres, hogy "olcsójánoskodna". Sőt, még a finanszírozás is ugyan úgy a városi cégek kötelező hirdetésein keresztül van megoldva. A lapindításhoz, a Győri Hét munkatársainak egy részét is átcsábították, és minő meglepetés, a titkos főszerkesztő, csak még nagyobb titokban, ugyan annak a már említett lapnak a tudósítója lett. A kolléga tehát meglehetősen sokoldalú, vagy akár sokszínűnek is mondhatnánk. De hát ezt saját magában kell elrendeznie, neki kell minden reggel borotválkozáskor tükörbe néznie. (mellesleg, a már szintén említett Fidesz potentát nekem is ajánlott posztot a Közéletnél, de nekem nem szokásom elmenekülni a süllyedő hajóról) mint ahogy Dusza András kollégám is maradt, és ennek köszönhetően a Győri Hét tovább működött, amelynek folyományaként Domonkos Attila, megnyerte a város ellen indított pert, mert a Fideszes önkormányzat önkényesen felrúgta a szerződést. Ötvenkét milliót perkáltak közpénzből. A Borkai rezsim továbbra sem nyugodott bele, hogy létezik "ellenvélemény" így egy éjszaka a Győri Hetet felvásárolták. Azt, hogy mennyiért, titkosították, de Neuport Zsoltnak köszönhetően, őszre talán pontosan megtudhatjuk milyen összegért, első fokon ugyanis pert nyert, de a Fideszesek fellebbeztek. Egyébként ellenkező döntés nem születhet, hiszen a vásárló a Közéletet is kiadó Győri Innovációs és Marketing Centrum (GYIC) amely száz százalékban önkormányzati tulajdon, és mint ilyet közpénzből, az önök, a mi adónkból tartják fenn. Ennek fényében eldönthetik, ki vezeti itt félre az olvasót. Mint mondtam, a cikket szignáló Endrődi Péter lapigazgató csak stróman, hiszen az igazi "főnök" a névtelenségbe burkolózó kolléga. Endrődi még csak nem is újságíró, így kicsit furcsa az ő szájából szakmaiságról hallani, és miután a "néger" szerepét is magára vállalta az emberi normákról, és etikáról sem igazán beszélhet. Ugyan úgy, mint az az ember, aki mögéje bújik, és nem mer szemtől szembe nézni velem.
Pethy Simon Tamás
Utolsó kommentek