vastarajos

Folyóparton lassan ballagok
Látom, ahogy fodrozódnak a habok
Gondolatom távol andalog
S a csobogó csöndre hallgatok

A parton szomorúfűz búsul
Fáradt levele a vízbe hull
S a víz sodorja szerte-szét
Az ősz komor üzenetét

Minden, ami él, elpusztul
Egyszer minden szirom lehull
S nincs semmi a halálon túl

Pethy Simon Tamás

Kitépem a szívem
S nyújtom feléd
Látod lobogó tűzét

E tűz neked világít
S mindenkit megperzsel
Ki hozzá nyúlni mer

Nézd, nézd, a gyönyörű lángot
Mely eddig bennem világlott
Most beragyogja  világot

Te is gyulladj meg
S vidd szét a fényt
Lángoddal éltesd a reményt

De a tüzet, nem szabad
Hagyni kihunyni
Hisz utánam senki
Nem tud meggyulladni

Pethy Simon Tamás

Pályaelbitorlók

A Győri Dózsa-féle háború már ötödik éve, a narancséra, illetve a Bo-Bo Bt. (Borkai-Bolla tandem) hatalomra jutása óta folyik, hol erősebb, hol gyengébb intenzitással. Már 2006-ban történtek kísérletek a pálya elbitorlására, de mivel akkor csak a város feletti uralmat szerezték meg, a kormányrúd még a szocik kezében volt, Horváth Zsoltnak az egyesület elnökének sikerült elhárítania a támadást. A csapokat viszont gondosan elzárták, attól a pillanattól a nagy múltú egyesület szakosztályai semmiféle támogatást nem remélhettek a város új vezetésétől, akkor amikor OV magyar hangja Szijjártó Péter által fémjelzett, egyébként Győrött semmiféle hagyománnyal nem rendelkező kosárcsapat hetven milliót zsebelt be a várostól. Miután 2010-ben az ország is a kezükre jutott, az állami vagyonkezelő szinte azonnal felmondta a kezelői jogot. Megtehette, hiszen sajnos ennél az egyesületnél is a tulajdonos az állam jelen helyzetben. Tulajdonlásának jogszerűsége viszont vitatható, ugyan is ezeket a sportegyesületeket 1949-50-ben államosították, amely a mai nézetünk szerint, mint minden államosítás ugyebár törvénytelen volt. A rendszerváltással ugyan az egyesületek újra önállóvá váltak, de egykori tulajdonukat, vagyis az ingatlanokat érthetetlen módon nem kapták vissza, csak használhatták saját volt birtokukat. Mint említettem, a szerződést felmondatták, amit a Győri Dózsa elnöke Horváth Zsolt nem fogadott el jogosnak, így megfogadta Magyar György ügyvédet, aki megtette a szükséges lépéseket. Maga némileg háttérbe vonult, hogy az egyesület működhessen, a közgyűlés két ügyvezető elnököt választott. Visszatérve a pálya megszerzésére irányuló törekvésekre, minden eszközt bevetettek, és 2011 októberében már tettek egy kísérletet, Bolla Péter kabinetfőnök, városi Fidesz alelnök, kiküldte az embereit, vegyék át a létesítményt, de akkor Magyar György bírósági állásfoglalást szerzett, miszerint ameddig nincs jogerős ítélet, a birtokon belül lévőt illeti a birtokvédelem. Közben az első tárgyalást is kitűzték idén februárra, és úgy tűnt, nyugvópontra jutott az ügy, a közel jövőben megegyezés, vagy ítélet lesz néhány év múlva. De hát jött Borkai Zsolt győri polgármester MOB elnöki életművének szánt „Ifjúsági Olimpia” illetve Európai Ifjúsági Játékok, melynek fő helyszínéül éppen a Dózsa pályát szemelték ki. (a „játékokról” csak annyit, a helyi Fidesz harsona azt írta: Győrnek jó esélye van a játékok elnyerésére. No persze, akár csak Borkai MOB elnökségére, itt is mi vagyunk az egyetlen pályázók, de itt nem lépett vissza senki, egyszerűen ennyire érdeklődnek utána Európából) Így tavaly decemberben, néhány nappal Karácsony előtt a kabinetfőnök újfent kizavarta az embereket, azonnali hatállyal foglalják el a Dózsa pályát. Még egy a Fideszhez közelálló biztonsági céget is kirendeltek a siker érdekében. A hirtelenséget mi sem bizonyítja jobban, hogy a városházi apparatcsikok aznap reggel, a biztonsági cég emberei pedig előtte fél órával tudták meg, mi a feladatuk. Természetesen a Dózsa részéről most sem fogadták el jogszerűnek az eljárást, de ez nem igazán izgatta a végrehajtókat, ész nélkül végrehajtották a parancsot, azt állítván, az átadást a pályamunkás is aláírhatja nekik. Úgy tűnik Borkai és Bolla valamiért nagyon nyeregben érezték magukat. Horváth Zsolt természetesen a város jegyzőjénél feljelentést tett, aki jogszerűen az eljárást elfogultságra hivatkozva átadta Mosonmagyaróvárra.  Az egész alattomos akció hangulata egyébként apáink elbeszéléséből, az ötvenes éveket, a diktatúrát idézte. A jelenlévők értetlenül néztek egymásra, lehetséges ez ma az Európai Uniós tag Magyarországon?  Hol itt a jogállam, hol a demokrácia? Szomorú volt azt is látni, hogy a végrehajtók közül is kényelmetlenül érezték magukat, de szólni nem mertek, mert féltették az állásukat, hiszen olyan nímandok is voltak az ítéletvégrehajtók között, mint a „se hall, se  lát” Birkás Tivadar (akit az óta kineveztek a Vasas szakmai igazgatójának!!!) aki nyílván valóan azért volt ott, hogy jelentsen az elbitorlás menetéről. Most már csak egyet tehetünk, kivárjuk mit ítél a bíróság, az is kiderül, mennyire sikerült a bírói függetlenséget csorbítania a narancsuralmi rendszernek. De ezt az ügyet akár Brüsszelig is el lehet vinni, sőt kis hazánkban is több évig tarthat. Talán addigra lehullnak a túlérett narancsok!

Pethy Simon Tamás (Csípős PeSTa)

Felállt a hátamon a szőr, mikor megpillantottam a győri Fidesz önkormányzat narancsos hírlevelének legújabb kampány kiadványát. A címlapon Viktor vezér és vazallusa Borkai egymás kezét fogva vigyorognak, egy vaskos, zászlóvivők kézfogója felirat alatt. Persze jól tudom, hogy a Közélet már alakulása óta nem a győriek, hanem egy párt lapja (mellesleg nem kevés közpénzen kiadva) mégis időről-időre rácsodálkozom, mi meg nem jelenik benne! Most arról nem is nagyon szeretnék beszélni, hogy nem értem néhány, általam korábban nagyra becsült kollégám miként süllyedhetett idáig, szegények bizonyára gerincbántalmakban szenvednek, de az egész hangvétele engem kísértetiesen emlékeztet az egykori KISZ, agitprop brossuráinak stílusára. Nyilvánvaló, hogy a június ötödikei szám kampány kiadvány, ezért is jelent meg már pénteken, mivel szombaton már kampánycsend volt, de ez a cím és kép, enyhén szólva, ízléstelen. A narancsszínű zászlókat fényes szelek fújják. Orbán ugyan most nem üvöltött úgy, mint május elsején, akkor biztos megerőltette a hangját, de most is súlyos dolgokat mondott. Szokás szerint az sem zavarta, hogy azok jó része nem is igaz. Beszélt arról, hogy a szocik szegénységbe taszították az országot, miközben az ö díszkíséretének, gój motorosok, 10-15 milliós járgányai, fellobogózva sorakoztak a tér végén. Mellesleg, a kézfogó a magyar nyelvben, eljegyzést, vagy esküvőt jelent. Vajon esetünkben ki a menyasszony, és ki a  vőlegény? A válaszhoz nem kell nagy fantázia!

Mikor ezek a sorok megjelennek, már túl leszünk az EP választásokon. A Fideszé lesz a legnagyobb frakció, és Jobbik is bekerült. A teljes pályás letámadás, a megfélemlítésre és agymosásra épülő stratégia, úgy tűnik bevált. (ajánlom a tisztelt olvasók figyelmébe, Jancsó: Fényes szelek című filmjét) Ideje tehát elgondolkodnunk. Vajon milyen lehet az olyan emberek valódi meggyőződése, akik látványosan és hangosan liberálisoknak deklarálták magukat, majd éles kanyarral, ha lehet még nagyobb hanggal, ultrakonzervatív irányt vettek. Talán csak nem a hatalom szerelmesei ezek az emberek?

Pethy Simon Tamás 

Reagálás                                                                                     

Úgy döntöttem nyomtatott formában nem reagálok a Győri Közéletben megjelent személyemet érintő köpködésre. Részint, mert az a nímand, aki szignálta az írást (bár erős a sejtésem, hogy más írta az ominózus firkálmányt) ahogy boldogult nagyapám mondta: nem párbajképes! Mint ahogy a sunyiság leplébe burkolózott valódi "elkövető" sem. Nem akarok válaszolni arra a kitételre sem, miszerint "már sok helyütt levitézlett tollnok" pláne kommunista lennék, aki tehetetlen dühében ezeket kifröcsögte magából, pontosan tudja ki voltam, s vagyok.

(a feleségem szerint el kéne küldenem a Fidesz tagkönyvem másolatát)

 Egy biztos, sikerült érzékeny ponton eltalálnom a narancspártiakat, és azt már régen tudjuk: mindig az igazság fáj a legjobban. De mint mondtam igazából, nem kívánok reagálni a percemberkék sárdobálására, ez egyébként ellentmond a magyar sajtóban kialakult szokásjognak is miszerint egy sajtóorgánumban megjelent véleményre, nem reagálunk egy másikban. Egyébként is az iromány hangvétele sokkal inkább minősíti azokat, akik írták. Azt, hogy így On line mégis "helyre igazítok" több oka is van. Először is az én "fényes szelek" című írásomban szó sem volt a Győri Hétről, arról az igazságot a múlt év végén a Győr Online portálon írtam meg, és ebből is tudom ki írta a "honnan fúj a szélt" mert ez valójában annak szóló válasz. Viszont amit Győri Hét témában állítanak, az szemen szedett hazugság. Valóban a Közélet elődjét az előző városvezetés hozta létre, az akkor ellenzékben lévő Fidesz egyetértésével, hiszen a lap titkos főszerkesztője egy azóta megpuccsolt Fideszes potentát spanja lett. (aki egyébként nem mellesleg egy baloldali hangvételű országos politikai napilap helyi tudósítója)

Miután 2006 őszén túlnyerte magát a Fidesz, egy idő után úgy gondolták, egy a narancssárga eszmeiséghez teljes mértékben lojális lapot akarnak. Így jött létre a Közélet, amit nem mellesleg teljesen olyan konstrukcióban adnak ki, mint ahogy Győri Hetet, csak a "melót" végző cég változott, ami a Közélet esetében a Lapcom. Vagyis felettébb valószínűtlen, hogy lényegesen kisebb költséggel adnák ki a lapot, az említett cég ugyanis profit orientált, és nem arról híres, hogy "olcsójánoskodna". Sőt, még a finanszírozás is ugyan úgy a városi cégek kötelező hirdetésein keresztül van megoldva. A lapindításhoz, a Győri Hét munkatársainak egy részét is átcsábították, és minő meglepetés, a titkos főszerkesztő, csak még nagyobb titokban, ugyan annak a már említett lapnak a tudósítója lett. A kolléga tehát meglehetősen sokoldalú, vagy akár sokszínűnek is mondhatnánk. De hát ezt saját magában kell elrendeznie, neki kell minden reggel borotválkozáskor tükörbe néznie. (mellesleg, a már szintén említett Fidesz potentát nekem is ajánlott posztot a Közéletnél, de nekem nem szokásom elmenekülni a süllyedő hajóról) mint ahogy Dusza András kollégám is maradt, és ennek köszönhetően a Győri Hét tovább működött, amelynek folyományaként Domonkos Attila, megnyerte a város ellen indított pert, mert a Fideszes önkormányzat önkényesen felrúgta a szerződést. Ötvenkét milliót perkáltak közpénzből. A Borkai rezsim továbbra sem nyugodott bele, hogy létezik "ellenvélemény" így egy éjszaka a Győri Hetet felvásárolták. Azt, hogy mennyiért, titkosították, de Neuport Zsoltnak köszönhetően, őszre talán pontosan megtudhatjuk milyen összegért, első fokon ugyanis pert nyert, de a Fideszesek fellebbeztek. Egyébként ellenkező döntés nem születhet, hiszen a vásárló a Közéletet is kiadó Győri Innovációs és Marketing Centrum (GYIC) amely száz százalékban önkormányzati tulajdon, és mint ilyet közpénzből, az önök, a mi adónkból tartják fenn. Ennek fényében eldönthetik, ki vezeti itt félre az olvasót. Mint mondtam, a cikket szignáló Endrődi Péter lapigazgató csak stróman, hiszen az igazi "főnök" a névtelenségbe burkolózó kolléga. Endrődi még csak nem is újságíró, így kicsit furcsa az ő szájából szakmaiságról hallani, és miután a "néger" szerepét is magára vállalta az emberi normákról, és etikáról sem igazán beszélhet. Ugyan úgy, mint az az ember, aki mögéje bújik, és nem mer szemtől szembe nézni velem.

Pethy Simon Tamás 

Rába parti média háború

Húsz év múltán, miután 1988 decemberében Győrött, a Tér-Kép megjelenésével, kicsírázott a sajtószabadság, az ultra jobbos többségi városvezetésnek "sikerült eltaposnia" azt, ledöntve a demokrácia legfontosabb alap pillérét! Vagyis a rendszerváltás után két évtizeddel, Győrött visszatértünk az egy párt rendszer diktatúrájához. Mindössze annyi a különbség, hogy ez most nem vörös, hanem narancssárga színezetű, proletárdiktatúra helyett, nyárspolgári zsarnokság. Ezt határozottan ki merem jelenteni. Nem azért, mert magam is dolgoztam az érintett lapnak, hanem mert elkötelezett demokrata vagyok! Akik ismernek, Győrött szép számmal, azok tudják, a rendszerváltáskor és már előtte is, tettem is azért, hogy kivívjuk szabadságunk. (ellentétben a most a Városházán regnálókkal, akik akkoriban lapítottak) Ezért, ha valakik a nehezen megszerzett szabadságot támadják, azt személyes sértésnek veszem, és mindig, mindenhol szembe fordulok azokkal, akik a demokráciát veszélyeztetik, legyenek bárkik!   Annak idején, Győr élen járt a Kádár rezsim lebontásában, és az eltelt 18 évben, 2006 őszéig, nem is történt komoly támadás a sajtószabadság ellen. Akkor viszont a Fidesz berántotta a láncfűrészt, és Borkai klientúrájával egyetemben mindent igyekezett tarra vágni, ami nem az ö szájízük szerint való. Az előjelekből – az ellenzék teljes kiseprűzése a bizottságok elnöki és alelnöki, illetve az önkormányzati cégek felügyelő bizottsági posztjairól – már sejthettük, hogy rövidesen a sajtó azon részére is sort kerítenek, amely nem hajlandó farkcsóválva a talpukat nyalni.

Mivel számtalanszor állítanak meg bennünket teljesen ismeretlen emberek, akik őszinte aggodalommal kérdezik, mi a helyzet Győri Hét ügyben, hova lett városunkban a sajtószabadság?   Feltárom hát előttük a teljes igazságot. Mert a győrieknek joguk van tudni, mit művelnek a Városházán a nevükben, a hátuk mögött. Mint ismeretes, a Győri Hetet még az előző MSZP-s vezetésű önkormányzat indította. Míg ők álltak a város élén, az újságnál kínosan ügyeltek arra, hogy az önkormányzatban jelenlévő összes politikai erő, egyenlő súllyal szerepeljen. A lapot akkor is a Győri Innovációs és Marketing Centrum (GYIC) adta ki, amit az meghirdetett. A pályázatot az erre a célra létrehozott Media Network Lapkiadó nyerte el, ahol Domonkos Attila volt a lapigazgató és a névleges főszerkesztő egy személyben. Névleges, mert a tényleges főszerkesztő az egyik országos politikai napilap helyi tudósítója volt, mint Dézsi Csaba András győri Fideszes potentát jó barátja. A kollégát tehát mindegyik oldal elfogadta.  Miután 2006 őszén a Fidesz túlnyerte magát, féléven belül egyoldalúan felmondták a Győri Hét szerződését, és a GYIC Győri Közélet címen újabb lapot adott ki. Amelynek kvázi főszerkesztője ugyancsak az ominózus politikai napilap tudósítója lett, ha lehet még nagyobb titokban. Sőt a munkatársak közül is többeket átcsábítottak, nem kevés pénzért. Ezen nem is lepődtem meg különösebben, mindenki maga tartja karba a saját gerincét, csak azt furcsállottam, hogy milyen könnyen belesimultak egy, a legrosszabb Rákosista korszakot idéző pártlap struktúrájába.

Persze néhányan maradtunk, így akkor, ellentétben a nyilvánvaló szándékkal, nem sikerült elhallgattatni bennünket.  Ez tette lehetővé Domonkos számára, hogy megnyerje a szerződésszegés miatt indított pert. A város fizetett, mint a katonatiszt, 52 milliót. Könnyen tehette, az önök pénzét, a mi pénzünket költötte. Úgy tűnt, mint független lap sikerül továbbra is fennmaradnunk. Mint ilyen, néhány tyúkszemre természetesen rátapostunk. Pontosabban igyekeztünk összefüggésekre rámutatni, megvilágítani a valóságot. Tükröt tartottunk a Fideszes városvezetés elé, tettük, ami felelős írástudóként a dolgunk, kontrollt gyakoroltunk a hatalom felett. Mi voltunk az egyetlenek, hiszen az ellenzéket ma Győrött nem igazán hagyják szóhoz jutni, a helyi sajtó többi része pedig, vagy félelemből, vagy valamilyen egzisztenciális okból, nem igazán mer kritikai hangon megnyilvánulni. Tulajdonképpen a történteket dicséretnek is felfoghattuk volna, hiszen az elhallgattatásunkért tett erőfeszítések az bizonyítják, jól dolgoztunk, no és persze rávilágítanak arra is, miként viszonyul Borkai és a Fidesz a demokráciához! Ugyanis Domonkostól egy éjszaka megvették a lapot és a portált is. A vevő ugyancsak a GYIC volt. A szerződést, üzleti titokra hivatkozva, nem adták ki Neuport Zsoltnak, annak ellenére, hogy természetesen szintén közpénzből fedezték a tranzakciót. De hát kis hazánkban semmi nem marad titokban, én tehát elárulom önöknek. A Győri Hét hetilap és a Győri Nap internetes hírportálért Domonkos Attila húszmillió plusz áfát kapott, valamint öt évre kinevezték a Pannonvíz sajtósának, ugyancsak húsz millió plusz járulékaiért. Így, a mi elhallgattatásunkra tett kísérlet, több mint százmillió forintjába került Győr polgárainak. A legújabb fejlemény, hogy a GYIC újfent kiadta a Győri Hetet, melynek megvásárlását és átszínezett újra indítását, üzleti megfontolásokkal indokolták. Persze ezt épeszű ember nem hiszi el, egyébként se kellene hülyének nézni bennünket. Ez "üzleti szempontból" ugyan azt jelenti, mintha a Volkswagen konszern az Audi mellé építene egy másik motorgyárat. Vagyis teljesen értelmetlen. A két lap között mindössze annyi a különbség, hogy az egyik Borkaiék lábát, a másik kicsit feljebb lévő testrészét nyalja. Más felháborító furcsaság is történt az új kiadásba. Arról most ne beszéljünk, hogy szakmailag értékelhetetlenül gyenge csapat hányja össze a narancsos lapot, de tartalmától egyenesen felfordul az ember gyomra. Volt pofájuk ugyanis elnézést kérni egy olyan írás miatt, amit még a mi időnkben Dusza András kollégám jegyzett. Ráadásul egy olyan ügyben, ami felettébb dehonesztáló Borkaiékra. A hírhedett jegyzőügyről van szó. Nem taglalom most a részleteket, hiszen azokat majd mindenki ismeri, a lényeg az, hogy tanult kollégám szóvá tette írásában, vajon miként engedhették simán távozni egészségügyi okokra hivatkozva Papp László jegyzőt, mikor az olyan bűnt követett el – hatalmaskodott, szexuálisan zaklatta beosztott kolléganőit – amiért egy demokratikus jogállamban börtön jár! Mindezekért, a portálon és az ezen túl havilapként megjelenő Győri Hét hasábjain is bocsánatot kértek a volt jegyzőtől, ezzel alaposan szembe köpve azokat a városházi dolgozókat, akik elszenvedték Papp zaklatását és hatalmaskodását. A botrányt egyébként annak idején mi robbantottuk ki, és a narancsos városvezetés már akkor sem játszott pozitív szerepet az ügyben, Borkai például egyszerűen megpróbálta eltussolni az ügyet, magyarán letagadta az egészet. Ha akkor mi nem állunk a hozzánk forduló városházi tisztviselők mellé, sikerül is neki. A másik, etikai kérdéseket felvető disszonancia az újra indított Győri Hét ügyében a legtöbb cikket jegyző „Híres László” ténykedése. A név Bakács városházi sajtófőnököt takarja, aki a szélsőjobbról, a MIÉP felöl lavírozott be a tornyos házba. Azt most ne feszegessük milyen tolvajnevet választott magának, inkább hírhedt, mint híres, de mint közalkalmazott, szerintem nem dolgozhatna egy pártlapnak.     

Húsz év múltán tehát eljutottunk oda, hogy szeretett városunkban haldoklik a demokrácia. Az önkormányzatot uraló Fidesz, a lovak közé vágta a gyeplőt, és kontroll nélküli ámokfutásba kezdett. 

Szép városunkban zajlott a főpróbája annak, ami most zajlik az országba. Ide jutottunk, és ez már majdnem a világ vége! 

Pethy Simon Tamás Független újságíró