vastarajos

Hát megtértél a fénybe drága barátom! Amelynek örökérvényű pillanatait megörökítetted az utókornak, most a része lettél. Magához ölelt a nagy fény, hisz a történelemnek nevezett élet is csupán a fény játéka. Annak a fénynek, amelyről te oly sokat tudtál, és amellyel mesterien bántál. Fotóidban tovább élsz, nem feledhetjük híres képedet a pocsolyaugró főapátról, melyért ugyan egy másik szemfüles kolléga kapta a sajtófotó díjat (ő adta be) de a te fotód járta be a világot. Vagy a feketeerdei íjkészítő, ahol együtt jártunk, a te műalkotásod alapján, ahogy a lemenő napba nyilaz, nyugodtan mondhatjuk, lett világhírű. Mert, mint a nagy emberek általában, szerény voltál, és nem díjjakra, hanem arra hajtottál, hogy minél több emberhez eljusson az, amit fényképeiddel el akartál mondani nekik. Vérbeli újságíróként, fénnyel írva többet mondtál egy képpel, mint sokan mások oldalakon át. Te még azok közé tartoztál, akik hivatásként űzték az újságírást. Csak jó érzéssel tudok rád emlékezni öreg barátom, bölcs derűd mindig megnyugtatott, oly gyakori háborgásaimban. Nem feledhetem beszélgetéseinket, szakmai tanácsaidat, melyeket jó volt megfogadni. Feledhetetlen humorodat, amely soha nem volt bántó, de színt vitt a szürke hétköznapokba. Hálás vagyok a sorsnak, hogy együtt dolgozhattunk, és büszke arra, hogy a barátomnak mondhattalak. Hiányozni fogsz, de velünk maradsz, mert a veled kapcsolatos emlékeink nem fakulnak meg soha. Ahogy te örök érvényűvé tetted a pillanatot, úgy exponált most az Isten, és átadott téged az öröklétnek. Biztos vagyok benne, hogy még találkozunk valamikor, ott abban a másik dimenzióban. Addig is kedves Karcsi: legyen az álmod, legyen az álmod szép!

Legutóbbi írásomat máris revidiálnom kell! Az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál költségvetése már  HARMINCMILLIÁRDNÁL tart. A Kisalföld vezércikkben hozta a "sportparadicsomot" hátul az írásnál "rendkívül jóarcú" Bolla kabinetfönök nagy fejével. És ez még csak, ismerve a Bo-Bo Zrt. egyre növekvő étvágyát, nem is a vége. Természetesen a narancsos BoBo harsona a Győr+ a mi anyánk, továbbra is Ifjúsági Olimpiaként aposztrofálja. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, EZ NEM OLIMPIA!!! Persze továbbra is hülyének nézik a jónépet, mivel azt feltételezik, nem tudja, hogy egy olimpiára a világ minden tájáról érkeznek sportolók, és nem csak egy földrészről. Az EYOF "jelentőségét" mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy Győr volt rá az egyetlen jelentkező! Azt hiszem ez a tény nem kíván további kommentárt.

Megszületett a nagy döntés, a folyók városa nyerte el az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál rendezési jogát! No persze kínos is lett volna, ha elutasítják, ugyan is Győr volt az egyetlen jelentkező! Nálunk gazdagabb és boldogabb országokból, írd és mond, egyetlen város sem tülekedett azért, hogy egy olyan Olimpiának csúfolt rendezvény szervezési jogát megkapja, amely, öntsünk tiszta vizet a pohárba, nem valódi olimpia. Tehát a vén kontinensen egyetlen más jelentkező sem akadt, aki bármilyen fantáziát látott volna az EYOF-ban (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) Egyébként létezik Ifjúsági Olimpia, most volt Ausztráliában, ahol kajak-kenus fiataljaink kiválóan szerepeltek.

A győriek Borkai személyes ambíciói miatt szívnak, aki MOB elnöki életművének szánja ezt. Természetesen megindult a szóbeszéd, hogy az először 8 milliárdra, a komoly sportdiplomáciai sikerként propagált rendezési jog elnyerésekor pedig már 9,6 milliárdra taksált költségű sportrendezvény, amely a végelszámolásnál ennél jóval több is lehet, a Fidesz közszolga rádióban Borkai Zsolt polgármester – MOB elnök – képviselő már ennek több mint a dupláját, 20 milliárdot emlegetett! Ez pedig lehetőséget teremt bizonyos köröknek (Bo-Bo Rt.) a gyarapodásra, szép kerek összegek elsíbolására. Győrött már megy is az új társasjáték, a lenyú(l)ottó, ahol azt találgatják, mennyit sikerül ebből lefölözni a csapatnak (akad közöttük, építési vállalkozó, maffiaügyvéd, és az Rt.) amely már meglehetős profizmussal tömi a saját zsebeit. Korábban megírtam már az Einstand Győri Dózsa című opusomban, hogy miként foglalták el a nagy múltú egyesület pályáját, és tették tönkre magát az egyesületet. Most nem is szaporítanám a szót, csak annyit, már 2006 után, a következő év tavaszán Horváth Zsoltnak a Győri Dózsa elnökének tettek egy ötvenmilliós ajánlatot, ha lelép, és átadja a terepet nekik. Akkor még úgy tudjuk wellness és sportközpontot akartak létrehozni fürdővel kombinálva, mivel a több hektáros terület szélén egy lefojtott termálkút is található. Ezt Kovacsics fürdőmesterrel kooperálva kívánták megtenni, de ez akkor csak második vonalbeli projekt volt, mert akkor még a volt növényolajgyár helyén létesítendő kultúr kombinát tervének lázában égtek. A mega művelődési centrum álma aztán füstbe ment, a rossznyelvek szerint azért, mert a helyi erők pofátlanul keveset ígértek a zsírosnak ígérkező bizniszből a narancsközpontnak. Borkai akkor elevenítette fel a dolgot, mikor mint MOB elnök értesült arról van egy olyan olimpiai zászló alatti rendezvény, amely után senki nem kapkod, így jó esély van arra, hogy ha pályáznak, el is nyerik azt. Persze a beadványban azt gondosan eltitkolták, hogy a pálya használati joga per alatt áll. Sőt 2011 karácsonya előtt két nappal, gyakorlatilag törvénytelenül, erőszakkal elfoglalták a Győri Dózsa pályát. (az egyesület, amely 2017-ben lenne 100 éves, papíron még létezik, gyakorlatban azonban már szétverték)  A sors fintora, a Dózsa akkor lett volna 100 éves mikor a „se füle, se farka olimpiát” rendeznék Győrött. Bár mint mondtam, valójában ez csak olimpiai fesztivál, és csak Európából érkeznek fiatal sportolók, azért külsőségeiben, és költségeiben hajaz az olimpiára, a megtérülés ígérete nélkül. Van olimpiai falu és minősített sportlétesítmények sora szükségeltetik, amelyekből semmi sincs meg Győrött. Természetesen most is folyik a parasztvakítás, a hívek egy része úgy gondolja, hogy az építkezések költségeit a NOB fogja állni. Nos, közlöm velük, biztosan adnak valamit, de a pénz oroszlánrészét, a rendező ország, illetve város állja. Vagyis mi, még azt is amit ebből biztosan le fognak nyúlni! Úgy hírlik az olimpiai falu egy része a félbehagyott Dália palota kétszáz valahány lakásából lesz amit befejeznek, a másik rész a Bercsényi ligetben épül majd fel. Előbbinél az OTP Ingatlan zRt. szállt be, információink szerint úgy, hogy az önkormányzat kötelezettséget vállalt 40 lakás megvételére. (ezzel gyakorlatilag megfinanszírozzák a befejezést)  Azon pedig magam is meglepődnék, ha nem a WHB holding nyerné el az építkezéseket, esetleg a Közgéppel konzorciumba tömörülve. Summa summarum, itt van tehát a legújabb győri panama!

Néhány hete, egy érettségire készülő ifjú hölgy megkért, hogy adjak neki tanácsot egy történelemből írandó dolgozathoz, amely a magyarság lélekszámának alakulását boncolgatta a Kiegyezés után, és Trianon között. Sajnos a tanár ( bár valójában ezt a jelzőt nem igazán érdemli meg a nőszemély) már a kérdés felvetésben hibát vétett, hiszen a török idők után sajnos soha nem kerültünk már az országunkban abszolút többségbe. Voltak olyan adatok, hogy a Kiegyezést követően a magát magyarnak vallók lélekszáma meghaladta az ötven százalékot (54,5%) ez csak egyszerű többség. Ehhez ugye nem kell matematikusnak lenni, hogy rájöjjünk! Pláne, a tót és oláh népességből jelentős számban voltak olyanok, mikor a magyar volt az uralkodó nemzet akkor magyarnak, mikor fordult a dolog akkor pedig szlováknak, vagy románnak vallották magukat, ki hol volt éppen. A magyar történelemnek nincs szüksége arra, hogy kozmetikázzuk a számokat. Trianon így is igazságtalan diktátum volt, amely egyenesen vezetett a II. Világháborúhoz. Valójában egy nem túl jó középiskolában tanító tanárnőt nem is ilyen szándékok vezethettek, egyszerűen csak ostoba szegény. Mellesleg ez lenne a jobbik eset. Mindenesetre a középiskolai diákok kompetenciáját évről évre felmérik. Szerintem ezt a tanároknál is meg kellene tenni. Ennél a hölgyeménynél a megfelelő szerveknél kezdeményezni fogom. Alant akit érdekel elolvashatja, hogy valójában mi vezetett a megcsonkított hazáig.

A Kárpát medence népességének alakulása a nemzetiségek szempontjából, nem választható szét, a magyarság viharos és nehéz történelmétől. Azt is tisztázni szeretném az elején, hogy

A magyar nép már itt, az új hazában alakult ki, a Honfoglalás után egy két évszázaddal, hiszen ahogy László Gyula professzor írta, a Vérszerződésre nem lett volna szükség, egy azon nép törzsei között. Tehát, bár rokon, de különböző népek között köttetett meg az a világtörténelemben páratlan szövetség, amely egy nemzet kialakulásához vezetett, amely több mint ezer éve meg, és fenn tudott maradni egy olyan geopolitikai környezetben, amely másoknak, hunok, avarok, nem sikerült. Méghozzá úgy, hogy ezek leszármazottai is köztünk élnek. Pedig koránt sem volt egyszerű itt megmaradni, hiszen útjában voltunk, mind keletről, mind nyugatról támadó birodalmaknak.

Némi túlzással, egyébként azt mondhatjuk, hogy a magyarsághoz való tartozás nem etnikai, inkább vállalás kérdése. Természetesen a mi népünket is sújtották azok a járványok, amelyek más népességeket, de ezen felül, mivel Szent István óta, Európa, és a kereszténység védőbástyájának vallottuk magunkat, óriási vérveszteségeket szenvedtünk el az e miatt folytatott harcok során. Pedig lehetett volna másként. Tudunk Batu kán leveléről, melyben ugyan alárendelve, de szövetséget ajánlott a magyarok királyának, akit Attila leszármazottjának ismert. A mongol hadjárat, hozzávetőlegesen az ország lakosságának egyharmadát pusztította ki, de talpon maradtunk, és még IV. Béla idején újra a térség nagyhatalma lett a Magyar Királyság.

A legnagyobb vérveszteséget kétség kívül, a két évszázados török elleni harcok okozták, mikor 150 évre az ország nagy részét megszállás alatt tartották. Nem mellesleg, egyébként Mohács előtt Nagy Szulejmán is szövetséget ajánlott a rokonnak tartott magyaroknak, amit Tomori Pál kalocsai érsek (!) a magyar had fővezére megfontolásra ajánlott. A véres harcok veszteségét jól példázza az a közkeletű adat, miszerint a Mátyás korában 4-4,5 millióan éltek a Magyar Királyságban (85-90% magyar) és körülbelül a Brit szigeteken is. Jól tudjuk mi a jelen. A szigetországban úgy 60 millióan élnek, magyar pedig körülbelül 15 millió él szerte a világban. A török harcok végén a magyar királyság területén 3-3,5 millióan éltek, ebből alig egyharmada a magyar. A két front nemzet, a magyar és a horvát nem hogy a természetes szaporulatot nem érte el, hanem óriási veszteségeket szenvedtek, mi több mint ötven százalékot, a horvátok pedig több mint harmadukat veszítették el. Így magától értetődő volt, hogy a Habsburgok nagymérvű telepítéseket végeztek a kipusztult területeken, elsősorban németeket, de nagy arányban engedték be ekkor a románokat Havasalföldről és Moldvából(ugyanakkor székelyeket üldöztek ki, ők a csángók) a szlovákok pedig viszonylag zavartalanul élhettek az élet-halál harcot vívó magyarság mögött. A cél jól látható, a rebellis magyarok helyett megbízhatóbb alattvalókat óhajtottak.  A nemzeti mozgalmak valójában csak a XIX. században alakultak ki, így csak ekkortól jelentett komoly problémát a nemzetiségi kérdés. Voltak a magyar uralkodó osztály részéről pozitív törekvések a kérdés megoldására, 1849-ben a Szegedre menekült országgyűlés Európa első demokratikus nemzetiségi törvényét fogadta el, de ennek már nem volt semmi hatása, a nemzetiségek a szabadságharcban már korábban ellenünk fordultak, a Habsburgok felhasználták őket ellenünk. Érdekes módon az országban élő német kisebbségek, viszont többségükben a magyar ügy mellé álltak, és a horvátok is inkább velünk rokonszenveztek, bánjukkal Jelasitsal ellentétben. Ezért nyertük meg népfölkelőkkel a Pákozdi csatát, mivel a horvát határőrök nem igazán akartak az évszázados fegyvertársaik ellen harcolni.

A kiegyezés aztán hozott némi javulást az arányokban. A horvátokkal 1868-ban szintén megegyeztünk, saját parlamentet (Sabor), kormányt, és széleskörű autonómiát kaptak, valamint képviselőket küldhettek a Magyar Országgyűlésbe. Eötvös József még ugyan ebben az évben kidolgozott egy nagyvonalú nemzetiségi törvényt, amely szintén haladó volt az akkori Európában, de a megvalósításba már hiba csúszott, Tisza Kálmán kormánya szabotálta azt. De elmondhatjuk, még így is jobb helyzetben voltak a magyarországi nemzetiségek, mint bárhol a vén kontinensen. Ha húsz százalékot meghaladta az arányuk bármely településen, akkor kötelező volt a kétnyelvűség, és az elemi iskolai képzést a saját nyelvükön kaphatták. A román fejedelemségekben például kevesebb iskolájuk volt, mint Erdélyben. Elmondhatjuk a nemzetiségi érdekek szószólói akadály nélkül művelődhettek, a szlovákok egyik vezére Ludomity Stur például Győrött tanult. A Magyar Királyság népességéből 1880-ban 46,63 % volt magyar, ez az arány 1910-re 54,5 %-ra javult. (A számok Horvátország nélkül értendők) De ez már nem volt elég, az elvesztett háború és a csekély mértékű többség a Trianoni tragédiához vezettek. A Magyar Királyság elvesztette területének kétharmadát, és magyar lakosságának negyedét. Nem nehéz a következtetést levonni, Európa középkori védelme nem volt kifizetődő hazánknak. Bár a történelemben nem szokás, a „mi lett volna, ha” kérdést feltenni, azért eljátszhatunk a gondolattal: ha a XX. század egy ötvenmilliós magyarsággal virrad ránk, vajon, hogy alakul a sorsunk. Trianon biztos nem következik be, és talán az egész világtörténelem másként alakul.

Pethy Simon Tamás   

Úgy tűnik bazi nagy roma balhé várható rövidesen kis városunkba, ami ha a világot nem is, de európai méretű rengést hozhat. Egy a győri cigány ügyeket jól ismerő roma hívott fel, hogy elmesélje egy klán felemelkedését, amely viszont sokaknak a lesüllyedést hozta el.  Mintegy 5-6 éve tűnt fel a porondon a szentiváni illetőségű cigány klán, a V. család, amely oly sok máshoz hasonlóan színesfém „kereskedelemmel” foglalkozott, ebben nincs is semmi szokatlan, a nemzetség másik biznisze, a „roma keresztény egyház” ami már inkább kirívó, de még ezt is el lehetne fogadni, hiszen korábban meglehetősen könnyen alapíthatott egyházat bárki, ha nem lógna ki erőteljesen a dakota ló lába. A cél ugyanis nem a cigányok, romák jó útra terelése, hanem a törzs nem éppen makulátlan egyéb üzleti tevékenységéből befolyó, vagy jobb kifejezés az áradó, mert dőlt a lé rendesen, hatalmas bevételek tisztára mosása. Az egyházakba befolyó adományok ugyan is nem adóznak, és eredetüket sem nagyon firtatják. Persze most változik a helyzet, az Orbán kormány, megjegyzem nagyon helyesen, éppen a fent említett Egyházi biznisz okán, határt szabott. Ma már V. József főpásztor egyháza csupán egyesületi státuszban működhet. A tényleges tevékenység, amiből a tisztára mosandó pénz származott, mint fentebb említettem színesfémből eredt. V-ék szegény roma családokat kerestek meg, a nevükben több külföldi országban, Nagy Britannia, Lengyel, Németország, Hollandia, Ausztria, stb. céget alapítottak pár száz euróért, és e strómanok nevében adták vették a rezet. Kérdezhetnék tőlem, na és akkor mi van? A kutya ott van elásva, hogy hazánkat kivéve, ezekben az országokban áfa köteles a rézkereskedelem. Tehát ott visszaigényelhető az áfa. Amit természetesen meg is tettek, viszont ők nem fizettek utána semmit. Álljon itt egy példa: ha mondjuk Lengyelországban vásároltak 100 ezer euróért rezet, amit rögtön eladtak 101 ezer euróért, akkor a kifizetett 100 ezer után visszaigényelték az áfát, de a 101 után nem fizettek semmit. No és persze esetenként csak papíron volt árumozgás, akadt olyan rézmennyiség, amiből nehezen lehetne gálicot csinálni. Ezért kellettek tucatjával a strómanok, hiszen az adóhatóság, sehol sem hülye, már egyetlen ilyen ügylet után gyanakodni kezdtek, ezért aztán mindig újabb és újabb embereket kellett bepalizni. Azok, akik pedig bebuktak, vagy mentek a sittre, vagy mint sokan egészen Kanadáig futottak, ahol persze nem mondhatták el valójában miért is kényszerültek emigrálni, hanem „jó hírünket keltve” úgy kértek menedéket, hogy Magyarországon általános a rasszizmus, és félnek kimenni az utcára. A V. klán pedig gyarapodik, most éppen egyesületi templomot építenek Szentivánon, polgárpukkasztó autókon, Maserati, Ferrari (a Mercedes, a BMW, az Audi már snassz) járnak. De had idézzek egy nem dakota, hanem magyar közmondást: addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik!